A robot-tanácsadók a 2010-es évek elején jelentek meg a pénzügyi tanácsadói szektorban. Olyan szoftverekről van szó, amelyek csekély emberi beavatkozással, vagy akár emberi beavatkozás nélkül képesek pénzügyi potfóliókat kezelni.
Az USA-ban már több mint 200, de Európában is több tucatnyi automata bróker működik. A rendszerek előnye az, hogy rendkívül olcsón, kis belépési összeggel is hozzáférhetővé tesznek a kisbefektetőknek olyan szolgáltatásokat, amelyek eddig csak a komoly tőkével rendelkezők számára álltak rendelkezésre. Azonban a robot-tanácsadók nyilvánvaló kockázatokat is rejtenek: döntéseiket nem tudják megindokolni, működésük nem átlátható, elkényelmesítik az ügyfeleket, akik automatikusan elfogadják a javaslataikat, és így tovább.
A legnagyobb kihívás azonban az, hogy hogyan kezelje a szabályozás ezeket a tanácsadókat. A jelenlegi szabályozási környezet, (elsősorban a Mifid 2 fogyasztóvédelmi szabályai) a pénzügyi közvetítő cégekre és „humán” tanácsadókra vannak modellezve, és ezeknek a szabályoknak egy része lényegében értelmetlen a robot-tanácsadók esetén (pl. a szakképzettségre, tapasztalatra, vagy a belső szervezetre, eljárásokra vonatkozó előírások). Ezeknek a problémáknak egy része a pénzügyi szektor specialitásaiból fakad, azonban van egy sor olyan kihívás is, amely általában is jellemzi azokat a területeket, ahol megjelentek a mesterséges intelligenciával támogatott autonóm ágensek. Az előadás ezeket a kihívásokat vette sorra.