A Düsseldorfi Bíróság felfüggesztette a Német Versenyhivatal (Bundeskartellamt) ez év február 6-án született határozat végrehajtását, amely versenyjogi alapon elmarasztalta a Facebookot az adatkezelési szabályok megsértése miatt. A versenyhivatali döntés szofisztikált jogi érvelése komoly visszhangot váltott ki a nemzetközi és hazai szakirodalomban, különösen a versenyjog és az adatvédelem kapcsolatát, valamint a versenyhivatal eljárási kompetenciáját illetően. A Bundeskartellamt döntése jelentős lépés volt a technológiai óriásokkal szembeni európai garanciák kijelölésének útján, ugyanakkor az ügyben a végső ítélet még várat magára.
A Bundeskartellamt határozatában megállapította, hogy techóriás visszaél az erőfölényével és kizsákmányoló jellegű magatartást folytat, amikor a felhasználóknak az adataikkal való rendelkezésük csak addig terjed, hogy elfogadják a Facebook adatgyűjtési és adatkezelési gyakorlatát – különösen harmadik felektől gyűjtött és a profilokkal összekapcsolat adatok vonatkozásában –, vagy elhagyják a közösségi oldalt. A Bundeskartellamt ezért megtiltotta a Facebooknak, hogy a különböző forrásokból származó felhasználókra vonatkozó adatokat összekösse. A Düsseldorfi Tartományi Felsőbíróság azonban nem találta megalapozottnak a Német Versenyhivatal érveit, közbülső határozatában helyt adott a Facebook fellebbezésnek és felfüggesztette a döntés végrehajtását.
Az ügynek ezzel nincs vége: Andreas Mundt, a Bundeskartellemt elnöke már bejelentette fellebbezésüket a Szövetségi Legfelső Bírósághoz, amely végső soron lezárhatja a jogvitát. A kérdés csupán az, hogy a mind komplexebb és szélsebesen változó online környezetben a jogalkalmazók képesek-e tartani a lépést technológiai vívmányok jelentette kihívásokkal és európai szintű garanciákat biztosítani a felhasználok számára.
A jogvita középpontjában a Facebook üzleti modelljének lényegét jelentő gyakorlat áll, amely a hirdetések minél pontosabb célba juttatása érdekében a felhasználók minél pontosabb profilját kívánja megalkotni. A felhasználói profilok finomhangolására a Facebook jó ideje nem csupán felhasználó által magán a közösségi platformon kifejtett tevékenyégével létrehozott adatokat használja fel, hanem azon kívüli, harmadik internetes oldalakon, valamint okostelefon-applikációkon végzett tevékenységből származó, illetve a készülékekre vonatkozó adatokat is gyűjti, illetve összekapcsolja a személyes profilokkal. A Facebook üzleti modellje két-, sőt valójában többoldalú piacon nyugszik. Egyrészről a Facebook közösségi hálózati szoláltatást nyújt a felhasználóknak, másrészt reklámszolgáltatást a hirdetőknek. Mindkét tevékenység sikerének kulcsa felhasználók figyelmének, illetve aktivitásának generálása, ami egyaránt szolgáltatja a profilalkotáshoz szükséges adatokat, illetve kínálja a felületet a hirdetések megjelenítésére és célba juttatására. A piac további szereplői a portálon közvetlenül saját oldalakat üzemeltető üzleti szereplők, illetve a portálon kívüli fejlesztők, akik a „Facebook Business Tools” szolgáltatást használva beépítik a saját weboldalukba, illetve applikációjukba az „Application Programming Interface-t”, amely utat nyit az adatok áramlásának a „tetszik”, „megosztás” stb. funkciók révén (amelyeket még csak használni sem kell a felhasználóknak). A Bundeskartellamt egyrészről az adatok áramlásának ez utóbbi, harmadik szereplők révén gyűjtött csatornáját és a személyes profilokkal való összekötését találta jogellenesnek, másfelől a Facebook-csoporton belüli egyéb szolgáltatásokból – Instagram, WhatsApp, Oculus, Masquerade – származó adatok gyűjtését és összekapcsolását a személyes profilokkal.
A Német Versenyhivatal a mintegy három évig tartó eljárás során lefolytatta az erőfölényes ügyek tekintetében irányadó vizsgálatokat, így elemezte az érintett földrajzi és árupiacot, illetve magát az erőfölényes pozíció meglétét. Az előbbi Németország területe, míg az utóbbi az online közösségi hálók, illetve azok reklámpiaca. Az erőfölényes pozícióval összefüggésben megállapította, hogy a Facebooknak a napi felhasználók között 95%-os, a havi felhasználókat tekintve 80%-os piaci részesedéssel bír. Így a küszöbszámok alapján az erőfölényes helyzet magállapítható lenne akkor is, ha az árupiac nem csupán a közösségi hálózatokra terjedne ki, hanem a szélesebb értelemben vett online szolgáltatásokra is, amilyen a YouTube, a Snapchat, a Twitter, a WhatsApp és az Instagram. A versenyjogi szempontú értékelésekkel kapcsolatban az erős hálózati hatásoknak, a felhasználó ebből következő váltási nehézségének és a versenytársak piacra lépési korlátjának van kiemelkedő szerepe. A vizsgálat értékelte a piaci erő vonatkozásában a hirdetések szempontjából kiváló minőségű adatok rendelkezésre állását, amely rendkívül pontosan targetált hirdetéseket tesz lehetővé, illetve az online szolgáltatások körében az innováció jelentőségét, és megállapította, hogy a Facebook az érintett piacon domináns helyzetben van, ezért képes a versenytársaktól nagymértékben függetlenül tevékenykedni.
A Német Versenyhivatal úgy ítélte meg, azzal, hogy a Facebook nem szerezte meg a felhasználók egyértelmű és kifejezett felhatalmazását a külső forrásokból történő adatgyűjtés és azok felhasználása vonatkozásában, visszaélt gazdasági erőfölényével az online közösségi hálózatok piacán.
A Budeskartellamt jogi érvelésében hivatkozott német versenytörvény („GWB”) mellett német polgári törvénykönyv („BGB”) fogyasztóvédelmi rendelkezéseire, valamint az általános adatvédelmi rendeletre („GDPR”) is, sőt, érvelésének fontos eleme volt a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság VBL-Gegenwert- és Pechstein-ügyeire történő utalás, amelyekben a Szövetségi Bíróság a felek közötti eltérő pozícióból adódó visszaélésszerű szerződéses kikötéseket értékelte. Ezen ügyek tanúsága alapján amennyiben az erőfölényben lévő vállalkozás általános szerződési feltételeinek egyoldalúsága a BGB releváns rendelkezését sérti, az jellemzően megalapozza a versenytörvény előfölénnyel való visszaélésre vonatkozó kitételének az alkalmazását is. Ebben az esetkörben fontos alkotmányos érdek a felek eltérő helyzetéből történő viszonyok kiegyenlítése, különösen amikor az egyik fél olyan erőfölényben van, hogy képes a másik fél szerződéses szabadságát eliminálni. Erre vonatkozó analógiával élve az erőfölényes vállalkozás által a GDPR adatkezelésre vonatkozó szabályainak megsértése esetén is helye van a versenytörvény alapján történő fellépésnek. A Bundeskartellamt továbbá a német jogban az erőfölényes helyzet és a visszaélésszerű magatartás közötti ok-okozati összefüggést is megalapozottnak találta. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a versenyhivatali döntés egyik leginkább vitatott eleme éppen az adatvédelemi alapon történő fellépés volt.
A Facebook vitatta a Bundeskartellamt álláspontját, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatért folyamodott és ideiglenes intézkedést kért a döntés végrehajtásának felfüggesztésére. A Düsseldorfi Bíróság nem csupán helyt adott a Facebook kérelmének, de alapvetően más álláspontra helyezkedett, mint a Bundeskartellamt, sőt, a bírósági végzésének helyenként erős megfogalmazása arra enged következtetni, hogy Bíróság aligha üdvözli Versenyhivatal aktivizmusát a védőkorlátok kijelölésére vonatkozóan. A Bíróság nem látott versenyjogsértést a Facebook adatgyűjtésével és adatkezelésével összefüggésben; álláspontja szerint a harmadik szereplőktől begyűjtött adatok nem jelentenek kizsákmányoló típusú visszaélést és amellett érvelt, hogy az adatok megkettőzhetősége miatt nem megalapozott a Versenyhatóság kárelmélete: a felhasználók a szóban forgó adatokat bármikor könnyedén a Facebook versenytársai rendelkezésére bocsáthatják. A Bíróság kifejtette, hogy a felhasználók nem vesztik el az adataik felett a kontrollt, a harmadik felektől származó adatgyűjtés és adatkezelés a Facebook általános szerződései feltételeinek megfelelő beleegyezésen történik. A Bíróság akként látja, hogy a Facebook használatának az adatkezelésbe való belelegyezéssel történő (áru)kapcsolása csupán azt kívánja meg a felhasználótól, hogy az mérlegelje a hirdetésekkel finanszírozott, ingyenesen igénybe vehető közösségi háló használatának előnyeit az egyik oldalon, míg a harmadik felektől nyert adatok platform által történő felhasználásának következményeit a másik oldalon. Ezt a bírák szerint a felhasználó befolyástól mentesen, autonóm módon meg tudja tenni. Mindezeken túlmenően a Bíróság álláspontja szerint a Bundeskartellamt azon értékelése, hogy az egyes Facebook felhasználók számára nehézséget jelent annak megértése, hogy az adatgyűjtés pontosan milyen adatkörre és milyen mértékben terjed ki, megalapozatlan. A düsseldorfi bírák szerint mindennek nem a Facebook piaci erejének meghatározása körében van jelentősége, hanem az felhasználók tájékozódásának hiányából következik, ami feltehetően közömbösségből vagy kényelemből fakad. A Bíróság nem találta megalapozottnak továbbá az erőfölényes helyzet és az adatvédelmi rendelkezések megsértése közötti ok-okozati összefüggést sem.
A Bundeskartellamt és a Düsseldorfi Bíróság jogi álláspontja igen széttartó, amit az eltérő intézményes pozícióból adódó jogértelmezésen túl, feltehetően az eltérő emberkép is megalapoz. Vajon a felhasználó számára tényleg annyira egyértelmű a közösségi oldal adatkezelési gyakorlatának megértése? Tudatosul-e a felhasználókban, hogy az ingyenes szolgáltatás ellenértéként áttételesen miként és milyen forrásból származó adataikkal fizetnek? Valóban autonóm döntést hozhat a fogyasztó a szolgáltatás használatával, vagy nem használatával kapcsolatban, amikor a kommunikáció és kapcsolattartás alapvető fórumává vált a közösségi oldal? Feltételezhető-e az ezzel kapcsolatos jogi és technikai tudás – a fejlődés ilyen sebessége mellet –, mint a hozzájárulás alapvető feltétele? Vagy szükség van a jogalkalmazói – esetleg további jogalkotói – fellépésre a határok kijelölése érdekében, még, ha ez bátor jogértelmezést kíván? Mindezek a kérdések különös jelentőséget adnak Szövetségi Legfelsőbb Bíróság majdani döntésének, tekintve, hogy az nem csak a jelen jogvitát döntheti el, de egyúttal kijelölheti Németországban az online gazdasággal kapcsolatos garanciális keretek fejlődési irányait.