A sajtószabadság világnapja alkalmából 2025. május 7-én rendezte meg az UNESCO a „World Press Freedom Day - Reporting in the Brave New World: The Impact of Artificial Intelligence on Press Freedom and the Media” című rendezvényt Brüsszelben. Az eseményen a sajtószabadság és a mesterséges intelligencia összefüggései, valamint az újságírás jövője kerültek középpontba. Az újságírás történetének egyik legnagyobb kihívásával néz szembe: miközben a mesterséges intelligencia forradalmasítja az információ előállítását és terjesztését, az újságírók munkája soha nem volt kiszolgáltatottabb. A digitális tartalmakat ma már algoritmusok gyűjtik be és dolgozzák fel engedélykérés nélkül, miközben a média egyre nehezebben tudja fenntartani magát gazdaságilag – és megőrizni hitelességét a dezinformációs zaj közepette.
Az eseményen – amelyre a világ minden tájáról érkeztek újságírók, akadémikusok, döntéshozók és civil szervezeti képviselők – a sajtószabadság és a mesterséges intelligencia összefüggései, valamint az újságírás jövője kerültek középpontba. A brüsszeli helyszínen megrendezett eseményen számos magas rangú politikai és szakmai szereplő vett részt, többek között az UNESCO főigazgatója, Audrey Azoulay, videóüzenetben jelentkezett be az ENSZ főtitkára, António Guterres és az Európai Bizottság alelnöke Henna Virkkunen.
Az újságírók által előállított tartalmak mint tanítóadatok – kompenzáció nélkül
A megnyitó beszédek és kerekasztalok során kiemelt figyelmet kapott az újságírás jövője az MI korszakában. Az első panelbeszélgetés olyan kérdéseket járt körül, mint a média életképessége, az újságírói tartalmak felhasználása a mesterséges intelligencia által, és az adatvédelmi, etikai, jogi kihívások. A BBC, a Microsoft, a Wikimedia Alapítvány, valamint dél-afrikai és brazil szakemberek egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligenciának az információs ökoszisztémára gyakorolt hatását sürgősen szabályozni kell – különösen a kis médiumok védelme és a források hitelessége érdekében. Az egyik legsürgetőbb megoldásra váró problémaként merült fel, hogy a generatív MI rendszerek (mint például a nagy nyelvi modellek, LLM-ek) fejlesztéséhez használt tanítóadatok jelentős része újságírói tartalmakból származik, amelyeket a szerzők tudta és beleegyezése hiányában, anyagi ellenszolgáltatás nélkül használnak fel.
Mira Milosevic, a Global Forum for Media Development igazgatója rámutatott: ez a gyakorlat különösen hátrányosan érinti a kis- és közepes méretű médiumokat, különösen a globális Dél országainak független sajtóorgánumai (pl. Nepál, Namíbia) képtelenek részesülni abból a gazdasági haszonból, amelyet tartalmaik az MI fejlesztőknek hoznak. A legtöbb országban nincs jogi vagy technikai út a licencdíjak beszedésére, így az újságírók munkája ingyenes adatforrássá válik – miközben ezek a tartalmak nemcsak tanítják az algoritmusokat, hanem az MI modellek gyakran újra is generálják azokat, versenyhelyzetet teremtve eredeti szerzőikkel szemben. Ez az új digitális gazdasági helyzet nemcsak etikai kérdéseket vet fel – mint a hozzájárulás, az átláthatóság és a hiteles hivatkozás kérdése – hanem egzisztenciális válságot is a független újságírás számára.
A dezinformáció ipari mértékű előállítása
A generatív MI megjelenése nemcsak az információ előállításának módját változtatta meg, hanem a dezinformáció terjedését is. Több felszólaló – köztük Rebecca MacKinnon (Wikimedia), Fiona Crack (BBC) és Irene Khan (ENSZ) – hangsúlyozta: az MI segítségével gyorsabban és meggyőzőbben állíthatók elő hamis tartalmak, amelyek aláássák a közbizalmat és polarizálják a társadalmat. A deepfake technológiák és az automatikusan generált félretájékoztatás komoly fenyegetést jelentenek nemcsak az újságírók, hanem a demokratikus intézményrendszer egészének számára.
A média szervezetek számára így kettős teher jelentkezik: egyrészt versenyezniük kell a saját tartalmaikhoz hasonlóan kinéző, de hamis információkkal, másrészt vissza kell szerezniük a közönség bizalmát egy olyan korban, ahol a "mi az igaz?" kérdése újra vitatottá vált.
Kiemelkedő mozzanat volt a Windhoek Nyilatkozat beemelése az UNESCO „A világ emlékezete” programjába, amely történelmi jelentőségű dokumentumként ismerte el az afrikai sajtószabadság alapdokumentumát.
A délutáni plenáris ülések a mesterséges intelligencia és az újságírás kapcsolatának mélyebb rétegeit vizsgálták. A résztvevők hangsúlyozták: kétféle média fog létezni létezik jelenleg – az, amely képes alkalmazni az MI-t, és az, amelyik nem, ez utóbbi viszont a jövőben fokozatosan el fog tűnni. Ugyanakkor konszenzus volt abban, hogy a gépi tanulás eszközei nem válthatják ki az újságírók kritikai gondolkodását, terepmunkáját és történetmesélését.
A rendezvény zárópanelje az MI szabályozásának multilaterális és nemzeti kereteit járta körül. Az előadók – köztük az Európa Tanács emberi jogi biztosa, valamint afrikai és ázsiai civil szervezetek vezetői – rámutattak: az MI lehetőségei mellett komoly veszélyeket is hordoz, különösen az információszabadság, a demokrácia és az emberi jogok szempontjából. A megfelelő szabályozás, átláthatóság és emberi kontroll nélkül a technológia könnyen válhat elnyomás eszközévé. A konferencia záró plenáris ülésén Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa ismertette a nemrég elfogadott Európa Tanácsi mesterséges intelligencia keretegyezmény főbb elemeit. Az egyezmény – amely elsőként határoz meg nemzetközi szintű normákat az MI technológiák emberi jogi vonatkozásairól – három szabályozási szinten javasol fellépést: nemzetközi, nemzeti és önszabályozási rétegek kombinációjában. Az egyezmény kiemeli az átláthatóság fontosságát: az úgynevezett „fekete doboz” MI-rendszerek – amelyek belső működése nem ellenőrizhető – aláássák az elszámoltathatóságot és lehetetlenné teszik az emberi jogi szempontból is kritikus felügyeletet. O’Flaherty hangsúlyozta: az MI szabályozása nem csupán technológiai kérdés, hanem alapvetően befolyásolja az információszabadság, a demokratikus nyilvánosság és a jogállamiság jövőjét.
A brüsszeli konferencia világos üzenetet fogalmazott meg: a sajtószabadság nem csupán jog, hanem alapvető feltétele annak, hogy társadalmaink működőképesek maradjanak az MI korában. Az újságírás jövője most dől el – és vele együtt a demokratikus nyilvánosság sorsa is.