A generatív mesterséges intelligencia új médiakörnyezetet teremt – mondta előadásában Alina Kirillina, az UNESCO Future of Learning Innovation Team oktatási specialistája a Digital Skills and Critical Platform Use in the genAI Era című workshopon, melyet kutatóintézetünk a Digitális Platformok a Tudástársadalom Szolgálatában UNESCO Tanszékként szervezett május 14-én.
Kirillina szerint a mesterséges intelligencia oktatási használatáról szóló vitákban nem szabad megfeledkezni a technológia társadalmi, környezeti és mentális egészségügyi költségeiről. Miközben világszerte egyre több pénzt fordítanak adatközpontokra és az MI-infrastruktúrára, az ember oldalon számos probléma továbbra is fennáll: több százmillió gyermek nem fér hozzá az oktatáshoz, és sok helyen jelentős a tanárhiány. Az UNESCO álláspontja szerint az új technológiák bár hasznosak, nem válthatják ki az emberi oldalt fejlesztő közoktatási, pedagógusi és egyéb infrastrukturális beruházásokat.
Kirillina szerint ezért a döntéshozóknak, fejlesztőknek, szülőknek és tanároknak közösen kell megtanítaniuk a fiatalokat a technológia felelős használatára.
Az UNESCO hét alapelvet fogalmaz meg az emberközpontú MI-oktatás érdekében: a tanulók és a tanulás elsődlegességét, a tanárok megerősítését, a jogok és a magánszféra védelmét, az egyenlőséget, az oktatás közjóként való megerősítését, a pedagógia újragondolását és az értékelési rendszerek átalakítását. Kirillina szerint ma olyan feladatokra is szükség van, amelyekben a diákok mesterséges intelligencia által generált tartalmakat elemeznek, emellett szóban vitáznak és csoportban dolgoznak.
Rab Árpád, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet vezető kutatója moderálta a Török Bernát, az NKE Eötvös József Kutatóközpont főigazgatójának és az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet vezetőjének köszöntője, valamint az Alina Kirillina előadása után következő panelbeszélgetést, ahol Pelle Veronika, az NMHH médiatudatosság szakértője beszélt a médiaértés fogalmának bővüléséről. A hagyományos médiában a felhasználó főként befogadó volt, ezért a kritikus értelmezés állt a középpontban. A közösségi médiával azonban mindenki tartalomelőállítóvá is vált, így megjelent a felelősség és az etikai dimenzió. A generatív MI újabb fordulatot hozott: a deepfake-ek és szintetikus tartalmak világában már nem feltétlenül hihetünk sem a szemünknek, sem a fülünknek. A médiaértés ezért önismereteti és társas készségeket is igényel.
Koren Balázs, az EdTech Coalition szakmai vezetője szerint az oktatásban nem kell mindenáron mesterséges intelligenciát használni, sokkal inkább az a kérdés, milyen tanulási problémára keresünk megoldást. Szerinte a tanárok gyakran azért fordulnak a mesterséges intelligenciához, mert nem szeretnének lemaradni, azonban előbb tisztázni kellene, hogy pontosan mit szeretnének jobban tanítani vagy fejleszteni. A mesterséges intelligencia önmagában nem érték. A pedagógus feladata a tudás, a kritikai gondolkodás és felelősségvállalás megmutatása.
Lábody Péter, az Információs Társadalom Kutatóintézet kutatója és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökhelyettese a szerzői jog és a kreatív iparágak felől közelített. Az MI-rendszerek emberi alkotásokon tanulnak, miközben olyan tartalmakat hoznak létre, amelyek akár versenyre is kelhetnek az emberi művekkel. A jogi kérdés ezért az, hogy kié az így létrehozott tartalom, illetve, hogyan lehet átláthatóvá tenni a tanítási adatok és a létrehozott művek kapcsolatát. Kutatásuk szerint a fiatalok többsége már használ MI-eszközöket, ugyanakkor a szerzői jogi következményekről csak korlátozott ismeretekkel rendelkezik.
Visszatérő dilemma, hogy az MI-t tantárgyként vagy eszközként kell-e tanítani. A panelisták szerint mindkettőre szükség van: a diákoknak érteniük kell, mi az MI, kik fejlesztik, milyen gazdasági, politikai és társadalmi hatásai vannak, ugyanakkor meg kell tanulniuk felelősen használni is a technológiát. A kutatás és a felsőoktatás etikai kérdéseit érintve a hozzászólók egyetértettek abban, hogy az átláthatóság önmagában nem elég. A felhasználóknak vállalniuk kell a felelősséget azért, amit a mesterséges intelligencia segítségével hoznak létre. Ugyanis a modellek bár gyorsítanak és támogatnak, nem helyettesítik az emberi ítélőképességet és nem adnak új gondolatokat.
A Balogh Zsolt György, az ITKI tudományos főmunkatársa által moderált második panelbeszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogyan alakulnak át a digitális platformok a generatív mesterséges intelligencia hatására. Alina Kirillina szerint a változás lényege az, hogy a platformok nemcsak az információfogyasztást szolgálják, hanem tudást előállító infrastruktúrák is. Korábban a diákok könyvtárakban vagy keresőmotorokon keresztül kutattak, ma egyetlen prompttal másodpercek alatt összefoglalót kaphatnak, miközben sokszor nem tudják megítélni az információ hitelességét. Ez azért is jelent problémát, mivel az MI-válaszok egyre inkább a döntéshozatal részévé válnak.
A jelenlegi modellek nyelvi és kulturális szempontból egyenlőtlenül reprezentálják a világot. A több mint hétezer ismert nyelvből alig néhány tucat jelenik meg a legnépszerűbb platformokon. Ez hosszú távon kulturális veszteséggel jár, az őslakos közösségek szóbeli hagyományai eltűnhetnek a digitális térből.
Ivana Stepanovic, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézet Kulturális Örökség-menedzsment és Fenntarthatósági UNESCO Tanszékének kutatója a generatív MI szimulációs természetét emelte ki, rámutatva, hogy a mesterséges intelligencia a kulturális emlékezetet és a társadalmi narratívákat is imitálja. Kutatásai során olyan MI-generált videókat vizsgál, amelyek történelmi eseményeket vagy a volt Jugoszlávia múltját értelmezik újra. Ezek sokszor nem a múlt hiteles reprezentációi, hanem esztétizált, ideológiai célokat szolgáló konstrukciók. Stepanovic szerint a társadalom nem folytatott valódi vitát, hanem az MI megjelent és elkezdte átalakítani a valóságérzékelést.
Falyuna Nóra, az NKE Tudomány és Társadalom Kutatóműhelyének vezetője ezért hangsúlyozta a platformok társadalmi felelősségét. Szerinte a nagy technológiai cégek algoritmusai határozzák meg, mit látunk és mit tekintünk hitelesnek. Az MI-rendszerek összefoglalnak, értelmeznek, narratívákat építenek, működésük azonban piaci logikát követ.
Székely Iván, a Blinken OSA Archivum kutatóprofesszora a memória és az archiválás problémájára hívta fel a figyelmet. A generatív MI korszakában egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi és a szintetikus dokumentumokat. Az archívumoknak ugyanakkor ezeket a mesterségesen előállított tartalmakat is meg kell őrizniük, mivel a társadalmi valóság részét képezik. A jövő egyik legfontosabb kérdése ezért, hogyan maradhatnak a levéltárak hiteles források, ahol a tartalmak folyamatosan manipulálhatók.
Az MI szabályozása kapcsán a résztvevők egyetértettek abban, hogy az átláthatóság és az emberközpontú megközelítés alapvető fontosságú. Ugyanakkor többen hangsúlyozták, hogy a jelenlegi szabályozás lassan reagál a technológiai változásokra. Az UNESCO MI-etikai ajánlásának kidolgozása például négy évig tartott.
Mindez azért is okoz gondot, mivel míg korábban a gépek próbálták utánozni az emberi kommunikációt, ma egyre inkább az emberek kezdenek gépszerűen viselkedni. Alina Kirillina példaként említette, hogy a fiatalok kommunikációjában már gyakran felismerhetők a chatbotokra jellemző szerkezetek. Ivana Stepanovic ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a közösségi média algoritmusai már évekkel ezelőtt elkezdték átformálni az emberi viselkedést: az influenszerek például a platformok logikájához igazítják beszédtempójukat és a tartalmak felépítését. Falyuna Nóra szerint a promptírás mellett a felhasználóknak érteniük kell az MI társadalmi, gazdasági és politikai működését is: tudniuk kell, honnan származnak az adatok, hogyan működik az ajánlórendszer, és miként manipulálhatják a közbeszédet a mesterségesen generált tartalmak.
Az MI környezeti hatása is szóba került. A résztvevők szerint a fejlesztés és működtetés óriási energia- és vízigénnyel jár, miközben ritkaföldfémeket és hatalmas adatközpontokat igényel. Stepanovic szerint az MI etikájáról szóló vitákból gyakran hiányzik ez a dimenzió, pedig a fenntarthatóság alapvető társadalmi kérdés.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: Mészáros Márk Benjámin